Vegaságom története

Úgy nagyjából egy másfél éve elhatároztam, hogy nem eszek többé húst, és azóta nem is ettem se disznót, se marhát, se semmiféle szárnyas félét, viszont fogyasztottam halat, sajtot, tejet és tojást, egyszóval nem lettem vegán, nem “tagadtam meg” az állati eredetű élelmiszereket. És egy ideig még valószínűleg nem is fogom, de megérett bennem az elhatározás, hogy “szintet lépek”, és csak növényi eredetű táplálékot fogok fogyasztani.

Valószínűleg sokan hippi-hülyeségként értelmezik a vegaságot, mert a jógához és egyéb keleti relaxációs trendekhez kötik – és mindenkinek megvan a joga hozzá, hogy így érezzen – de észre kell vennünk, hogy ennél többről van szó, mert a vegetáriánus életmód nem kizárólag etikai, hanem gazdasági kérdés is, és ha világmegváltásról nem is, de – megmentésről még lehet szó.

Az a helyzet, hogy korunk társadalma a tökélyre fejlesztette az úgynevezett Anyatermészet kizsákmányolását –  és valóban megint közhelyeket puffogtatok, és a bejegyzés végéig még lesz pár, de kötelességemnek érzem megosztani az oldalamat rendszeresen látogató kettő (forgalmasabb napokon 3) emberrel, hogy miként gondolkodom a vegaságról. De ha nekem nem hisztek, van két szuper dokumentumfilm, ami gyakorlatilag összefoglalja, hogyan állunk a természeti erőforrásainkkal: az egyik az Al Gore-féle An Inconvenient Truth (Kellemetlen igazság), ami a globális felmelegedéssel foglalkozik – még egy közhely, valóban probléma; ha nem hiszed, járj utána – a másik pedig egy tavaly előtti film, a Cowspiracy: The Sustainability Secret (a filmet egyébként vetíteni fogják az idei Vegán Tavaszi Fesztiválon), ami Al Gore filmjének hatására készült, így valamiképpen tekinthetjük folytatásnak, a globális felmelegedés elleni küzdelemről szól, arról, hogy mi, egyszerű halandók hogyan tehetjük jóvá azt, amit elődeink – és nyomukban mi is – elcsesztünk.

vegasag

Nem fogok számokkal dobálózni, akit érdekel, az úgyis megnézi ezeket a filmeket, a lényeg az, hogy para van. Para van, mert nem megfelelő energia-forrásokat használunk, mert túlfogyasztunk, és mert zabáljuk a húst, tehát egy fenntarthatatlan mezőgazdaságot “üzemeltetünk”. Merthogy az állattartással több CO2 keletkezik, mint egy nagyváros tömegközlekedéséből. Kell még pár példa, hogy meggyőzzelek? Tessék, ezek azok a negatívumok, amikkel az állattenyésztés kéz a kézben jár:

  • elpazarolt oxigénforrás: kivágjuk az erdőket, hogy legeltessünk rajta, ami elég szomorú, mert az a fa, amit kivágunk, többé nem biztosít oxigént, oxigén nélkül, pedig pápá szép új világ
  • elpazarolt élelem: azt még talán megemésszük, hogy szép lassan megfulladunk, de a pocakját viszont mindenki szereti (különben nem lenne ennyi gasztro-blogger), na de a világ jelentős hányada éhezik. Viszont ezt olyan egyszerű lenne megoldani! Csak le kéne mondani a húsfogyasztásról, hiszen az állatoknak külön növényt termelünk. Egyszerű matek: tegyük fel, hogy van 1 egységnyi földterületünk, amin növényt termesztünk, emellett meg bocikat tartunk karámban. Igen ám, de a bocinak is ennie kell, legelőhöz meg nem jut – vagy egyszerűen nem tud annyit legelni vagy annyi boci legelni –  tehát a bocik kapják azt az egy egységnyi földterületen termesztett növényt. Így mondjuk a bociból jól lakott 10 ember. Na de ha azt az egységnyi földet növénytermesztésre használtuk volna? Tuti, hogy nemcsak a felső tízezer jut kajához.
  • elpazarolt víz: az előző példa csak éppen vízzel. Szögezzük le, hogy növényt termeszteni kevesebb vízbe kerül, mint állatot tartani. Szóval, ha mondjuk nem fulladunk meg valami isteni csodának köszönhetően, és mondjuk csak 10 ember eszik minden nap, akkor is fellép a vízhiány, és szomjan halunk. Éljen az emberiség! De persze egy csinos ábrával sokkal látványosabb és érthetőbb a dolog:

meatout-water
Ezek egyszerű, gazdasági tények, egyszerűen nem éri meg. És hogy ez miért marad ki a reklámanyagokból, azt elmeséli a Cowspiracy, szóval abba is hagytam a prédikálást. A gazdasági részről. Mert az etikaiba még bele se kezdtem  – már ha az nem számít, hogy hagyjuk embertársainkat megfulladni és éhen/szomjan halni.

Elvileg a húsfogyasztás szokás kérdése. Ahogy az is, hogy lekapcsoljuk-e a lámpát, ha nincs rá szükségünk, és zuhanyzunk-e a fürdőkád használata helyett. Ezen szokásainkat meg legegyszerűbben az etikára hivatkozva változtatjuk meg – vagy éppen az etika miatt vagyunk hajlandóak megváltoztatni, bizonyítva ezzel, hogy jobb emberek vagyunk. (A vallás egyébként szerintem ugyanígy működik: Isten vagy valamely megfelelője “utasításai” szerint cselekszünk, és ennek a végeredménye valamilyen úton/módon mindig az, hogy aki a szabályok szerint cselekszik, az jó ember – kérdés kinek mit jelent a jó, de végül, mindenki “jó” akar lenni.)

Na de mit mond az etika a húsfogyasztásról? Ez bizony az állatok jogainak a kérdésköre, és konszenzus nyilvánvalóan nincs – szokás kérdése. Egyértelmű, hogy ez emberek többsége nem akar lemondani a húsfogyasztásról, így az állatoknak kevesebb jogot biztosít (még mindig a disznók vannak hatalmon). Na de ha nem esszük meg a kutyánkat, akkor a pipit az udvarról miért dobjuk be a sütőbe? Csak azért mert nem él velünk a lakásban? És akkor az, aki csüngőcsöcsű malacot tart, az hogy képes nyugodt lelkiismerettel oldalast falatozni? Vagy mi a különbség kedvenc kanárink és az erdőben lőtt fácán között? Csak azért mert nem tollas formájában kerül a boltokba, attól még az egy élő állat volt valamikor. Fontosabb-e az étvágyunk egy állat életénél? Több száz állat életénél?

moby_vegasag

Bele tudnál nézni egy állat szemébe mondván: “Fontosabb az étvágyam, mint a szenvedésed”?

Amúgy valószínűleg a sértett vegetáriánus beszél belőlem, a fekete bárány a baráti vacsora partiknál – éppen ezért bocsáttassék meg nekem a dühös hangnem, ami egyáltalán nem az éhségnek, sokkal inkább a csalódottságnak köszönhető. De már heti egy húsmentes nappal is kibékülnék.

Aki pedig kedvet kapna a világmegmentésre, az jöjjön el május 15.-én a Vegán Tavaszi Fesztiválra egy-két “life-hack”-ért!

  • endre hucul

    Ne haragudj, de miért mondod magad vegetáriánusnak, amikor eszel halat? Te is kimondod, hogy előbbre valónak tartani egy állatot a másiknál, nem helyes. Mégis megeszed.

    • Purrington Wiskerton

      múlt időben van, de ha eszik is, de mindegyik szinten csak árnyalatok vannak, nem fekete fehér csapások, tudod mint mikor vegánnak, egészség tudatosnak, környezet védőnek mondják magukat, de mégis támogatják a gazdaságot, tökéletes consum emberek, akik akár hordanak állatokon tesztelt, állati eredetű ruhákat, fogyasztanak olyan dolgokat pl pálmaolaj ami közvetlenül vagy közvetve kárt okoz, használnak elektronikai eszközöket, és ez igaz ha feljebb mész, a nyers vegánon mert az aztán télleg odaveri minden szempontból a mezei vegánt, de viszont ugyanaz a fogyasztói zombi a fényevők szempontjából (gondolom ez ismeretlen terület neked) és igy tovább… mindig van egy lépcső feljebb és a lejjebb is, a lényeg az irány, nem vagyunk tökéletesek ahogy te sem, bocs ha az egódon sétáltam 😉

    • Viktoria Bach

      Szia! Számítottam az ilyen kritikára, és igazad is van. De ahogy a bevezetőben is írtam, dolgozom az ügyön. Halat pl már hónapok óta nem ettem, a tejet pedig mandula tejjel próbálom pótolni és a tojás fogyasztásom is “visszaesett”. Nem akarok mentegetőzni, nem egyszerű a dolog. Csodálom a vegánokat, és szeretnék eljutni odáig, hogy semmilyen állati eredetű nem eszek. De azt is írtam a cikkben, hogy már azzal sokat tehet mindenki a környezetért, ha hetente egyszer tart egy húsmentes napot.