Kortárs Kereső: Lányi Zoltán

A Kortárs Kereső a Művész Percek egyenesági leszármazottjaként továbbra is a hazai feltörekvő tehetségek bemutatásával foglalkozik, akik aztán hétről hétre egymásnak adják a bemutatkozás lehetőségét.


“Ez a felfokozott érzelmi állapot arra engedett következtetni, hogy ez érdekel.”

kk_lanyi_portfolio

KultOn.hu: Miért kezdtél el digitális művészettel foglalkozni?

Lányi Zoltán: Hú… Igazából gimis koromban nem nagyon tudtam, hogy mihez kezdjek magammal, csak azt, hogy nagyon szeretek rajzolni. Főleg, ha azt kötetlenül tehetem. Gimi után nem vettek fel rögtön főiskolára (miért is tették volna a koponya, rózsa, képzeletbeli gyíkmedvedisznófakopáncsember, meztelen nagymellű nő, illetve néhány maszatos drapériatanulmány, valamint ezek véletlenszerű kombinációi láttán. Arról nem beszélve,  hogy mindez egy A/4-es méretű, csodálatos kis mappában volt fellelhető).

lanyizoltan1

lanyizoltan2

A mérhetetlen kudarc által keletkezett nyomás egy művészeti képzéssel foglalkozó magániskola ajtaján préselt át, és egy teremben találtam magam, tele számítógépekkel, melyeken grafikai programok is futottak és arra eszméltem, hogy egy elektronikus képszerkesztő csoport tagja vagyok. Erre a szakirányra jelentkeztem, mert nagyon izgalmas volt a neve. Persze ez is olyan volt mint a főzés szokott lenni (legalábbis az én konyhámban) – menet közben változik a recept. A szobatársaim 3D-s modellezésről és animációról kvaterkáztak át éjszakákat, én meg csak ámultam, bámultam a szakkifejezéseken és amikor kifejtettek valamit, akkor eszméletlen vad és világmegváltó gondolataim támadtak, melyek az emberiséget tartós boldogságba fogják taszítani.

Ez a felfokozott érzelmi állapot arra engedett következtetni, hogy ez érdekel.

lanyizoltan6

KultOn.hu: Van kedvenc témád?

L. Z.: Van persze. A változás és a múlandóság – szerintem mind a kettő csodálatos dolog. Minden változik és minden elmúlik. Talán a változás felfedezése az egyik legnagyobb izgalom egy ember mindennapjaiban. Egyszerűen csak történnek dolgok, és minden történés változással jár. Erre a jelenségre összpontosítva sok minden kinyílik. Ha figyelsz egy objektumot, akkor nem csak a tárgyat nézed, hanem a környezetét is, illetve a saját hozzáállásod a vizsgálat tárgyával szemben. Egy analizáló folyamatról van szó, ami rávilágít egy nagyon érdekes dologra. Mégpedig arra, hogy a tapasztaló, a tapasztalt tárgy és a tapasztalat egy. Ha egy nyugvó tárgyat nézel, akkor a környezet változásai fognak feltűnni, ha egy folyton változó dolgot, akkor önkéntelenül próbálod megragadni benne azt ami csak 2 másodpercig ugyanolyan. Fura.

Az elmúlás meg… Nincs kibúvó. Mindenkire, ezzel együtt mindenre vonatkozik, amit a világunkban ismerünk. Minden rokonává vállunk ezáltal. Kiváló eszköz, hogy egy unalmas dolog érdekessé váljon. Gondolj bele, hogy elmúlik.

lanyizoltan3

lanyizoltan4

KultOn.hu: Miből merítesz inspirációt? Vannak kedvenc művészeid?

L.Z.: Persze! Cartoon Network, Adult Swim,  MTV (mjuzik), metál zene, techno, túrázás, sci-fi, buddhizmus, kávé, munka. Nagyon szeretem pl. Urs Twellman fa struktúráit, Bill Viola egy isten, Patricia Piccinini szórakoztató, Csernus (A FESTŐ) szimpatikus, de az egyik legnagyobb ihlet-forrás az egyik közeli költő barátom, Magolcsay Nagy Gábor.

KultOn.hu: Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb? 

L. Z.:

KultOn.hu: Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a művészetben?

L. Z.: Tudatossá válni, mert ez egy óriási felelősség.

+1 Ki legyen a következő “Kortárs Kereső” vendége és miért?

L. Z.: Balázs Kitti! Mert ő egy kalóznindzsatündér, és eszméletlen jó festő!


 

Korábbi kortársak: