Kortárs Kereső: Gál Soma

A Kortárs Kereső a hazai feltörekvő tehetségek bemutatásával foglalkozik, akik aztán hétről hétre egymásnak adják a bemutatkozás lehetőségét.


“Próbálok bármilyen témára, amivel szembetalálkozom, szociálisan érzékeny lenni”

kk_galsoma_kiemelt

KultOn.hu: Mikor és miért kezdtél el írással foglalkozni?

Gál Soma: Középiskolában a padtársaim, osztálytársaim szórakoztatására kezdtem novellákat írni (meg persze szerelmes verseket lányoknak, inkább kevesebb, mint több sikerrel). Ezek terjedni kezdtek, mígnem eljutottak tanáromhoz, mentoromhoz, Hinger Tamáshoz, aki benevezett engem a sárvári diákíró táborba. Szóval fokozatosan lépegettem az egyre szélesebb közönség „lépcsőfokain”. Ebben talán már azonnal benne van az is, miért kezdtem el foglalkozni írással, művészettel: hogy szórakoztassak. Az első szövegek inkább nagyon hosszúra elnyújtott viccek voltak, kesze-kusza mondatszerkezetekkel, homályos karakterleírásokkal. Aztán ahogy egyre többet olvastam magam is, úgy kezdett kristályosodni, mit is jelent a szépirodalom, mit kéne ezzel kezdenem. Próbálok bármilyen témára, amivel szembetalálkozom, szociálisan érzékeny lenni, és megcsillantani azt az olvasóknak, ráirányítani a reflektorfényt.

KultOn.hu: Van kedvenc témád?

G. S.: A falum, a magyar vidék. Egyelőre a Balaton környékéről írok, amit ismerek (és imádok), de ugyanúgy izgatnak az Alföldben vagy a középhegységeinkben megbúvó témák lehetőségei. Ezeken belül pedig mindig az ember, az egyes individuumok azok, akik érdekelnek: életpályák, sorsok, szerencsék, próbálok olyan példákat kiemelni, akik a mára kialakult negatív elképzelést eloszlatják a magyarországi (falusi) vidékről, igyekszem lemosni a pejoratív értelmezést erről a jelzőről.

KultOn.hu: Miből merítesz inspirációt? Vannak kedvenc művészeid?

G. S.: Más művészek munkáiból nem merítek inspirációt, kifejezetten utálom a hasonlítgatást (akár velem teszik, akár mással). Így csak nagy kedvencek vannak, akik akaratlanul visszaköszönhetnek az írásaimban. Hrabal, Márquez, SaramagoCserna-Szabó, Gerőcs, Parti NagyCaravaggio, Monet, Banksy. Beethoven, Einaudi, Weezer. Néhai Bárány, Szabó Benedek és a Galaxisok, Fish!. Nagyon vegyes, amint látszik (Plusz a 3-as szám is inspirál.)

KultOn.hu: Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

G. S.: Az idén nyáron megjelent első novelláskötetemre. Vagy arra, hogy 13 évesen diákolimpiai ezüstérmes párbajtőröző voltam. Vagy hogy jó pár évig szerveztem irodalmi esteket, most pedig szépprózát szerkesztek az Apokrif folyóiratnál. Szerencsére több választ is tudok adni erre a kérdésre, és remélem, hogy később csak bővülni fog.

KultOn.hu: Mi a legnagyobb kihívás egy karakter megírásában?

G. S.: Mivel én valódi, hús-vér emberekből igyekszem gyúrni a szereplőimet, így a saját elképzeléseimnek a legnehezebb megfelelni, újraalkotni azt az egyént, akit én nap mint nap látok, vagy legalábbis ahogy én megismertem.

sarmesek_borito

+1 Ki legyen a Kortárs Kereső következő vendége és miért?

G. S.: Burucs Szabolcsnak szeretném adni a lehetőséget, akit Keszthelyről, közös szülővárosunkból ismerek. Kiváló képzőművész, de tudtommal nagyon jó néptáncos, és manapság zenészként ismerik a legtöbben, a Néhai Bárány zenekar énekes-dobos-dalszövegírójaként. Igazi multitalentum, akit mindenkinek ismernie kell!


Korábbi kortársak: