Kortárs Kereső: Burucs Szabolcs

A Kortárs Kereső a hazai feltörekvő tehetségek bemutatásával foglalkozik, akik aztán hétről hétre egymásnak adják a bemutatkozás lehetőségét.


“Hál’Istennek inspirációt jelenleg gyakorlatilag bármiből képes vagyok meríteni…”

kk_burucsszabolcs_kiemelt

KultOn.hu: Gál Soma a “igazi multitalentum”-ként aposztrofált. Mesélj egy kicsit magadról, mi mindennel foglalkozol?

Burucs Szabolcs:  Köszönöm Somának. Ő történetesen két nagyon kedves, és engem sokban támogató gimnáziumi rajztanárom idősebbik gyermeke, és nem is kezdeném máshogy a bemutatkozást, mint az engem egész életem során végig kísérő, kiemelkedő érzékenységű tanár-barát-környezet és a családi háttér megemlítésével. Édesanyám már az első rajzomat is elrakta emlékbe – egy fotóalbumba – amit követett még pár száz a gimnáziummal bezárólag. Addig a pontig pedig már nemezeltem, fontam kosarat, agyagoztam-korongoztam, szőttem, jártam zeneiskolába, tűrhetően énekeltem, színjátszottam, néptáncoltam, tudtam angolul és írtam már saját verseket – persze eleinte elég gagyikat, de a környezetemnek általában tetszettek, úgyhogy onnan is nyertem bátorítást. Ezen túl minden nap hallottam a hegedű hangját Édesapám szűrőjén keresztül, valamint suli után mindig mozogtunk valamit a srácokkal (foci, kosár, gördeszka, jéghoki, röpi, bármi) és össze tudok számolni vagy 10 olyan tanárt vagy segítőt, akik folyamatosan mindenben támogattak, mert láttak bennem valamit. Köszönöm mindnyájuknak, mert mindezek nélkül azt hiszem most nem írnám ezeket a sorokat ide.

burucs1

Burucs Szabolcs: Bezárt c. sorozat

KultOn.hu: Van kedvenc témád? 

B. Sz.:  Kedvenc témám nincs, de kedvelt témaköröm lehet mindennemű filozófiai boncolgatás, kreatív ötletelés, körültekintő, problémamegoldó szemlélet, és legújabban az öko-tudatosság, az önellátás felé vezető út, egyben a pénz- és hatalom-orientált társadalmi rabszolgahelyzetből való kikecmergés bármely erkölcsileg legitim formája. Na meg szóviccek, szójátékok minden mennyiségben.

KultOn.hu: Miből merítesz inspirációt? Vannak kedvenc művészeid?

B. Sz.:  Hál’Istennek inspirációt jelenleg gyakorlatilag bármiből képes vagyok meríteni, egy repedésből a falban, egy falevél hullásából, az eső első cseppjéből az arcomon, a gatyám foltján át egy sóhajtásból vagy egy porszemből a szemüvegem lencséjén. Igazából szerintem ez az egész csak nyitottság, koncentrált figyelem és léptéktologatás kérdése. Csinálhatsz egy porszemből sziklát (akár bolygót), lehetsz akár Te egy porszem, ha ezt el bírod képzelni. Nálam legalábbis valahogy így kezdődik.
burucs2

Burucs Szabolcs: Bezárt c. sorozat

Kedvenc művészeim pedig Budapestre érkezve nagyon sokan lettek. Rengeteg remek alkotóval ismerkedtem meg itt. 2004-ben elsőre felvettek a Képzőre képgrafikára, ami akkoriban kezdett divat lenni, mert amíg állítólag korábban hatalmas szó volt, hogyha valakit elsőre felvettek, az én évfolyamom már tele volt olyan emberekkel, akik ezt elmondhatták magukról. Az egyetemről annyit, hogy páran nagyon szabadon éltük meg. Megvolt persze a törzsanyag meg a komolynak tűnő hozzáállás, de leginkább arról szólt számunkra, hogy magunkkal és egymással (a koliban pláne), egymás alkotásaival, a technikákkal ismerkedtünk. Többen már egyetem alatt rátaláltak valamire, amit érdemesnek tartottak tovább vinni, magamról inkább azt tudnám kijelenteni, hogy itt is mindenbe belekóstoltam, születtek jó munkáim, lettek jó témák, de egész életemen végigkísérő stílusom nincs, és nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is lesz, ahhoz túlságosan érdekel minden más is. (Bár újabban a fekete tus, és a fehér hordozó kapcsolata eléggé megmozgatja a fantáziámat, meg úgy összességében eléggé monokróm beállítottságú vagyok. Gyerekkorom óta grafit a kedvenc grafikai médiumom.)
burucsszabolcs_tus3

Burucs Szabolcs: Bezárt c. sorozat

Közben az egyetemmel párhuzamosan bekerültem a Keleti Blokk Művészeti Egyesület körforgásába is, ahol a figyelmem leginkább a zenére terelődött, és azt hiszem, hogy itt találtam rá a “rezgés”-re úgy igazán. Jelenleg is két zenekarommal itt próbálunk (Néhai Bárány, The Keeymen), és rengeteg jó zenekarral, zenésszel ismerkedtem meg itt is, akik a mai napig inspirálnak mind emberileg, mind szakmailag.

KultOn.hu: Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

B. Sz.:  Egyedülálló alkotásként a legbüszkébb a “Haragosok bugyra” című fametszetemre vagyok, amit javarészt a tihanyi művésztelepen metszettem ki, de valójában közel fél évig készült. Jó hosszú meditáció volt. Egy A3-as méretű fatömbből metszettem ki Dante Poklánák átértelmezéseként az egyik általam elképzelt bugyrot, ami az akkori terveim szerint az első lett volna egy 7 darabos sorozatból, de nem ígérem, hogy a többi még az én életemben elkészül…

burucsszabolcs_fametszet

Burucs Szabolcs: Haragosok bugyra

A kedvenc témám pedig a mai napig a “Bezárt” sorozat, ami alap geometriai formák és az emberi test viszonyára épül (meg persze áthatja egy jókora adag depresszió és szorongás is). Akkor kezdtem el ezeket csinálni, amikor egyik reggel, suliba menet, úgy haladtak el mellettem hárman, egy sorban a járdán, hogy hozzá kellett szorulnom a falhoz, hogy így 4-en valahogy elférjünk a magunk által határolt területen. Akkor elgondolkodtam a test méretén, az aurán meg azon, hogy ki, mennyi helyet foglal el a térből, és elkezdtem tussal festeni ezeket a geometriai formába nyomorgatott emberi testeket, amelyekké legtöbbször át is minősülök is az alkotás közben, aztán, amikor kész, akkor persze felszabadulok (mindig csak addig nyomaszt valami, amíg valahogy ki nem fejezem magamból).

KultOn.hu: Mi a legnagyobb kihívás egy dalszöveg megírásában?

B. Sz.: A dalszövegírásban a legnagyobb kihívás számomra, hogy a hagyományos retorikai szabályokon túl bejön az a tényező, hogy az írás nem marad egyedül. Először is lejön a papírról, megrezegteti a hangszálakat, aztán összetalálkozik a többi hangszerrel, és közösen formálják a végeredményt. Ezt érdemes szem előtt tartani. Így aztán kicsit úgy néz ki a dolog, hogy el kell képzelnem, hogy miről is szóljon az adott szám – a hangszerek jó esetben már rávezetnek a hangulatra, aztán el kell tudni dönteni, hogy ebbe a már meglévőbe mennyi többletinformációt szeretnék közölni ahhoz, hogy a végeredmény ne legyen túl kevés, de ne is csorduljon túl. Előfordul, hogy egy egész számra összesen 4 sort írok, mert úgy érzem, hogy annyi épp elég. Persze az ellenkezőjére is van példa.

+1 Ki legyen a Kortárs Kereső következő vendége és miért?

B. Sz.: Ez a legnehezebb kérdés, mert csak Blokkon belül tudnék 10 embert ajánlani, akikre szerintem érdemes nagyon odafigyelni, mert rendkívüli energiákat mozgatnak felelősséggel, de legyen az az ember, akit mindezek mellett a legkiegyensúlyozottabbnak is érzek: Menyhei Ádám – zongoraművész, a Kamikaze Scotsmen frontembere, a Qualitons tagja, kedvenc sakkpartnerem, és egyik legkedvesebb beszélgetőtársam, barátom.


Korábbi kortársak: