Film vs. Könyv – Avagy mi a jó adaptáció

Nemsokára a mozikba érkezik Az éhezők viadala: A kiválasztott – II. rész, és mivel adaptációról van szó, felvetődött bennem pár kérdés – kezdve azzal, hogy vajon mitől lesz egy megfilmesítés „jó”?

Senki ne higgye azt, hogy komoly adaptáció-elméletbe kezdenék bele, hiszen megteszik ezt helyettem a nevesebbnél nevesebb teoretikusok, akikről az átlag ember úgysem hallott – fun fact: vannak izgalmas írások a témában. Nem, amivel én szeretnék most foglalkozni, az a sci-fi és fantasy regények adaptációi, mert nincs is annál izgalmasabb, mikor egy rendező bele mer piszkálni az alapműbe. A rajongók prekoncepcióvál játszani – ember legyen a talpán ebben a csatában.

4z76E

Hány lába van a sárkánynak?

A hobbit: Smaug pusztasága kritikájának megírása után a legnagyobb kritika azért ért, mert tetszett a film sárkánya, holott a filmben csak két lába (!) volt, rendes tolkieni sárkány pedig négy lábbal rendelkezik, és különben is, Peter Jackson kapja be a CGI-val együtt. Pár évvel korábban pedig az verte le nálam a biztosítékot, hogy mikor részt vettem az Urániában rendezett Tolkien-nap egyikén. Na de nem maga az esemény, hanem az egyik előadás, amely Középfölde földrajzát volt hivatott bemutatni – az előadó pedig nagy vehemenciával ecsetelte, hogy e nemes vidék bemutatása mennyire hamis a filmben. Miért, a valóságban talán magasabb a Végzet Hegye? Komolyan? Valóban ennyire fontos lenne egy képzeletbeli hely képzeletbeli hegye? Mert hogy túl hamar, és túl könnyen juttak fel a csúcsra – legközelebb talán adjuk át Tarr Bélának a rendezést.

smaug2-600x375

Smaug a “valóságban”

De mikor lett a fantáziából történelmi tény?

Mégis mi az, ami szentté és sértehetlenné (adott esetben megváltoztathatatlanná) teszi ezeket az írásokat? Olyan ez kicsit, mint a Biblia, ahhoz sem nyúlúnk jó szívvel (bár hál ‘Istennek vannak olyan merész alkotók, mint pl. Darren Aronofsky). És ezek sci-fi és fantasy írások, pontosan ugyanolyanok mint a Szent Könyv (legalább is szerintem): egy képzelt világ történeteit tartalmazzák – amik állhatnak egészen közel és baromi távol a valóságtól, a lényeg, hogy elhisszük, akár így is lehetne/lehetett. És mi az, amiben minden vallás alapja és erőssége? A közösség-teremtés.

Így felmerül bennem a kérdés: a fantasztikum regényeinek hősei lennének korunk istenei?

Hát, ha egy orosz vallási szekta a Csipet-csapat Sziporkáját tiszteli isteneként, akkor talán nem állok távol az igazságtól. Persze ezzel nem azt állítom, hogy minden sci-fi és fantasy rajongó a kedvenc művének a híve, és hogy minden ‘nerd’ vallási fanatista lenne – csupán annyit, hogy ezek az írások közösségeket teremtenek, amiket aztán foggal, körömmel védenek a rajongók, és borzasztó nehezen viselik, ha valaki (jelen „példázatban” egy filmrendező) „megmásítja” a leírtakat. Mert XY nem ezt vetette papírra. Na puff, megáll a világ, ettől még a film lehet jó – és persze borzasztó is. Sajnos el kell fogadni, hogy a film és az irodalom két különböző médium, különböző eszközökkel – és különben is, az adaptáció nem más, mint értelmezés, úgyhogy minden egyes rajongó prekoncepciója nem válhat „valósággá” a filmvásznon.

tumblr_nrhiymfp0f1tkx26qo1_500

De nincs is ezzel semmi baj, csak próbáljuk már meg elfogadni! Nem igazán értem, hogy miért változtat A hobbit élvezhetőségén, hogy a sárkánynak csak két lába van a regénybeli négy helyett. Persze azt is elhiszem, hogy ezt valakit valóban zavar.

Viszont vannak olyan csodás véletlenek is, mint a Trónok harca. A visszhangok alapján George R. R. Martin művét mindkét médium rajongói egyaránt élvezik, a könyv „hívei” a legtöbb esetben elfogadják a filmes változtatásokat, amelyek az évadok során egyre csak gyarapodnak. És most már eljutottunk odáig, hogy senki nem tud semmit, és ez tök jó, mert most már film- és irodalom rajongó együtt izgulhat a fejlemények miatt.

got

Médiumok harca: könyv vs sorozat

És bár a Sheldon Cooper-szerű rajongók kissé ijesztőek a számomra, talán jobb, ha nem szólok egy szót sem, hiszen gyerekkoromban nekem meg egy képzeletbeli felhő-krokodil volt a legjobb haverom. És én elhittem hogy létezik.